Évek óta tart a Dunakanyarban egy letelepedési hullám. Sokan megszeretik ezt a vidéket és itt képzelik el az otthonukat. Figyelgetem… Vannak, akik nagyon hamar megtalálják a fészküket és vannak akik tévelyegnek. Vetyengnek, egyik helyről a másikra költöznek, nem tudnak tartósan egy helyben megmaradni, valami mindig ellehetetleníti a földelődésüket. Mint a legtöbb embert, engem is utolért ez a problémakör. Megért bennem a vágy, hogy megteremtsem az Otthont, megérkezzek, gyökeret verjek, de az utolsó pillanatban valahogy nem jött össze, akadályoztatva volt. A negyedik telek, félkész ház, tanya stb. elúszása után, komolyan el kellett gondolkoznom azon, hogy mi az a félelmem, ami miatt az utolsó pillanatban szabotálom a vágyam beteljesülését. Életem egyik legfontosabb és legtanulságosabb tapasztalása volt ennek a folyamatnak a végigjárása. Egy olyan eseménysorozat ez, amin keresztül megérted a belső biztonság kérdéskörét.
Több olyan Ultrarövid Terápiás konzultációm kapcsolódott ehhez a témakörhöz. Sokan nem is hinnék, hogy egy korlátozó hitrendszer, rossz emlék hogyan akadályozza a kitűzött cél beteljesülését.



