Amióta megindult a Merengő Szellemi Tér, sok ismerős és ismeretlen klienssel volt szerencsém kapcsolódni személyesen vagy az online térben. Általános iskolás, gimis, egyetemi társaim bukkannak föl és szavaznak nekem még most is bizalmat.
Elmondhatatlanul jól esnek ezek a visszacsatolások az élettől, hogy semmi sincs véletlenül, senkivel sem találkozol csak úgy. Ilyenkor a nem létező idő sem tűnik jelentőségteljesnek, hiszen képesek vagyunk, 10-15-20 év után is ott folytatni, ahol abbahagytuk annak idején. Mindenki lefutotta a kis köreit, tapasztalt mindenfélét, de az akkor kialakult kölcsönös elfogadás megmaradt.
Bár nagyon különbözőek az emberek jellemben, korban, közösen szerzett élményekben, egyvalami mégis közös bennük:
Jellemzően olyan témákat hoznak, amiken már én is átmentem, ismerem a kiváltó okokat, a folyamatot és végkimeneteli lehetőségeket. S mivel nem vagyok az a tétlenkedő típus, mára elég sok minden bekerült a tapasztalati tarsolyomba.
A hasonló energiák vonzzák egymást, ahogy kliens és konzulens is összerezonál.
Ma azzal a lánnyal ülhettem, akinek barátsága meghatározó volt számomra a 20-as éveim elején. Személyiségeink hasonlóak voltak, majdnem testvér szintű azonosságot fedeztünk föl magunkban. Elsodródtunk vagy 15 évre, de hamar kiderült, hogy teljesen függetlenül egymástól kísértetiesen azonos életutat jártunk be ezidáig, csak kis időbeli csúszással, viszont hasonló érzésvilággal.
Bizonyos típusú embereknek, bizonyos típusú feladatok adatnak, amiken előbb-utóbb, de át kell menniük. Mindenkinek megvan a maga szerepe, rendeltetése, missziója, az hogy milyen hatást vált ki és gyakorol mások életére.
Sorstársak vagyunk mind, egymás tükörképei. S talán ha így tekintünk embertársainkra, értelmet nyer minden tett, szó, cselekedet, kölcsönhatás és tapasztalás.
Csak hagyjuk tükröződni, ragyogni és felismerni egymást!
